Kifakult a jelen, csak a múlt eleven, Vérzik a szívünk, sohasem feledünk,   Emléked örökké él. Emlékedet őrzi mind, ki hű barát. Elrabolt az ár élted hajnalán, Fájdalmas szívünkből egy dallam kiált: Mért vitt téged el ez a rút világ?

 Elmentél, pedig sok dolgod lett volna még  Megtölteni szépséggel családod életét  Elmentél, s veled együtt eltünt a remény  De lelkünk egy darabja utadon elkísér  Veled vagyunk most is, TE pedig velünk vagy  Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.

http://itree. hu/memorial_pl ace/kovacs. gyulane Látlak- e még? Minek kérdem… Hi sz’ a milliónyi pillanat, Ha fáj az élet lelkem ablakain Az égbe hozzád fölszalad. Hű barát,   jó  anya , életemnek őrangyala; Marad j szegény, maradj vidám S te gyere majd értem drága Édesanyám . .   Hosszan tartó , nehéz    küzdelemmel  hagytál el  bennünket . Soha nem  fogunk  elfeledni  !   Szívünkben  örökké élni  fogsz ! Nem vársz már minket ragyogó szemekkel Nem    örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp a szemünkben Érted él.   Egy gyertya az asztalon Érted ég, Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, Amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, Szívből szeretünk, s nem felejtünk Téged! Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk

Napok óta próbálom megfogalmazni, de mégis szerelmétől kell, hogy idézzek. . . " . . . . . A sok terv az a hatalmas életerő ami nem hagyott nyugodni, nem tudtál 1 percre sem nyugodtan megülni, hatalmas energiád mint forgószél tombolt benned, mindenkivel kedves voltál aki megérdemelte és oda figyeltél rá amennyire tehetted. Mexiko volt az álmod, hogy eljuss egyszer. Remélem most teljesül, onnan fentről láthatod. Itt hagytál minket, mert dolgod volt máshol, de amit itt hagytál csak a hatalmas hiányod. Bárkiben és bárhol mindenütt ott hagytad a nyomod, bárhol is jártál, mindenki emlékszik rád, bármit is csináltál. Az a hatalmas életerő ami tombolt benned, most szeretteid osztoznak benne, ' oly sok dolog volt amit meg akartál valósítani és most oly sok mindent mi fontos volt neked szerte foszlik. A mindenünk vagy , bárhol is legyél, sosem felejtünk mert te vagy a forgószél. Bármit amit csinálni akartál olyan nagy erővel tetted amit mindenki csak irigyel. . . . . "

Gyöngyvirágtól lombhullásig Hiába vár.. Megint hazaindulok nemsokára Nagy néma csend borult a kis szobára Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt Nincs már ott aki eddig hazavárt.       Békülten mondom: elköltözött Nem lakik többé az élők között Óh hogy várt mindig milyen nehezen szorongva leste mikor érkezem S amikor egyszer csak elébe léptem Úgy felragyogott az a kedves két szem. Pedig szolgálatom hívó szavára Én olyan gyakran hagytam őt magára És neki fájt minden búcsúvétel Körültipegett anyai féltéssel. Amíg csomagoltam és rendezgettem Szeme kísért, csendesen ült mellettem. S belesűrítve minden féltő gondot Néhány búcsúzó szóval annyit mondott: Vigyázz magadra gyermekem! Azután egyszer Ő is útra kelt... Végső tekintetével átölelt és indult hangtalanul, csendesen... Elment! Elment! Hiába keresem Ő utazott el - ismételgetem. Tudta hogy örök hajlék hívja fenn És most előrement és hazavár Csak egy kevés idő van hátra már! S ha véget érnek próbák, földi harcok Megint meglátom azt a kedves arcot Ott hol nem választ el soha semmi És soha többé nem kell búcsút venni. Kicsiny szobánk most csendesen fogad De csendje is tud drága titkokat Hogy vár mint eddig: hogyne várna rám! Hazavár most is az Édesanyám.     Minden évben eljön az a nap, amely számunkra fájó emlék marad, Eszünkbe jutnak az együtt töltött napok, fülünkben újra megcsendül a hangod. Szinte látjuk minden mozdulatod, nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod!         A temető kapuja szélesre van tárva, Útjait naponta sok- sok ember járja. Van, aki virágot, mécsest visz kezében, Olyan is, ki bánatot visz szomorú szívében. Három éve már, hogy ezt az utat járjuk, Megnyugvást lelkünkben még most sem találtunk. Sírod előtt állunk, talán Te is látod, Körülötted van ma is szerető családod. Eljöttünk újra tisztelni Téged, Szívünkben hordjuk örök emléked. Te voltál nekünk a biztató remény, Nehéz napjainkba is az utat mutató fény. Múlik az idő, de a fájdalom nem csitul, Szemünkből a könny naponta kicsordul. Tudjuk, hogy csodára hiába várunk, Nyugodjál békében, szívünkből kívánjuk.         Tudom én, nem hozhat vissza a gyertyafény. Mégis újra és újra  meggyújtom a lángot, hisz annyira fáj a hiányod. E fény talán vissza vezet ide, ha nappal nem, hát éjjelente. Velem lehetsz ismét,  foghatom a kezed Istenem ugye megengeded?              

 

 

Lilianna sziv rendellenesegel szuletett. Szepsegevel, mosolyaval, kulonlegesegev el, es hatalmas szeretetevel mindenki szivet elnyerte. Rovid idot kapot o es mi kik vartuk erkezeset! Hihetetlenul nagy boldogsag volt minden vele toltot perc , ora, nap! Hatalmas meretu urt hagyot o Draga Egyetlen Kisbabam szivunkben oroke elsz a csillagok fenye Te vagy, az ejjel mosolya Te vagy, orzo angyalom Te vagy, Tied vagyok s te az enyem mindorokre. Millioszor hianyzol Szuleid es Mami. Szeretunk Nagyon ! ! !

Soha nem felejtünk! ! ! Drága Feleségem! ! ! Csodálatos Anya! ! ! Szerető Nagymama! ! ! Férjed Laci! ! ! Édesanyád! ! ! Kislányod Katika! ! ! Kisfiad Lacika! ! ! Vőd Sanca! ! ! Unokáid Lara! ! ! Leila! ! ! Lia Korina! ! Nyugodj Békében! ! ! Vigyázzanak rád az Angyalkák! ! ! Megtaláltuk a Csillagodat, onnan Nézz le Ránk! ! !

 Sebünk be nem gyógyul Könnyünk el nem apad Zokogunk fájdalmunk NEHÉZ súlya  alatt- - mindig várunk- - nagyon- - nagyon HIÁNYZOL! ! ! ! TIBOR! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ANYA TESÓD KISKUTYÁD ! ! ! ! ! !  KIS FIAM  itt vagyok köszönöm mindenkinek, égjen a szerett lángja az elhunytjainkon HIÁNYZOL ANYUCINAK, HUGODNAK, FERINEK KICSI ADÉLKÁNAK IS..  BARÁTAIDNAK, EMLÉKEZÜNK MÉG ÉLÜNK! ! ! ! 8 ÉVE VÁRJUK A CSODÁT  TIBOROM  ODA ÁT  ANGYAL LETTÉL  VIGYÁZZ  RÁNK! ! ! ! ! ! ! ! HA  AZON A JANUÁRI  NAPON, AMIKOR  MONDTAD  ANYUCI  SIETEK  HAZA, HA AKKOR A BICIGLIS  MEG  ÁLLT  VOLNA,  NEM  KELLET  VOLNA  2  EMBERNEK  ODA  ADNI A  VESÉIDET, HA- - HA  MENNYI HA  ! ITT VOLNÁL  ÉS  MONDANÁD  ::::: ANYUCI::::: TESO:  DE  MÁR  CSAK  2 EMBER ÉL VALAHOL? ? TE CSILLAG KÉNT  RAGYOGSZ, NEM  MONDOD  SIETEK! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !HUGODNAK VAN ARANYOS KISLÁNYA 5  ÉVES, CSAK TE NEM VAGY ITT TIBOROM !!!!!!!!!!!!  NAGYON HIÁNYZOL   TIBOROM !!!!!!!!!!!        KÖSZÖNÖM 8  ÉV ÓTA GYERTYÁKAT ,,,,,

Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a családtagok, barátok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját, így aztán ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen szinten tovább él, legalábbis addig, amíg azok élnek, akik szerették. Az ilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez. Csak felnézel az égre és meglelsz ott is, Akárcsak szívedben ott élek most is, S gondolataid ha nálam járnak, Üzenem egyszer majd újra látlak ! Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad, Belőlem néhány pillanat. . .

 Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, de ha már abban nem, legalább a csodában. Csoda volt, hogy éltél, s minket szerettél, csoda volt ahogy az életért küzdöttél. De mégis elcsitult a szív, mely értünk dobogott, megpihent a kéz, mely értünk oly sokat dolgozott. Számunkra Te sosem leszel halott, szívünkben örökké élni fogsz, mint a csillagok.       Köszönjük , hogy éltél , s minket szerettél , nem hagytál el minket , csak álmodni mentél. Örök álom zárta le drága két szemed , megpihenni tért dolgos két kezed. Örök az arcod , s nem száll el szavad , minden mosolyod a szívünkben marad.     

“Alszol, alszol nagyon mélyen Hogy többé föl nem ébredsz Pirosló hajnal se ért már Téged Hiába várjuk ébredésed. Drága Marikánk, Marcsinénink, Keresztanyukánk Fájdalmas emléked Vérző szívünkbe vésted”