Mint esőcsepp
Mint csepp a záporban az vagyok
Én semmit nem akarhatok.
Csapódok jobbra,balra,
Mint esőcsepp a zivatarban
Nincs gondolat, csak kényszer
Ember nem éri fel ésszel
Jobb volna felhőben lenni még,
Hallgatni angyalok énekét
Közétek estem ó "emberek"!
Azóta én csak szenvedek.
Szeretnék páraként elmenni,
Titetket örökre feledni.
Szánlak titeket "emberek",
Felhőkig sohasem mehettek!
Hazugság, mocsok és kapzsiság,
Ez az ,mi titeket leigáz.
Féltem tőletek a tiszta cseppeket,
Mert fertőzitek a tiszta lelkeket,
Remélem elpárolgok hamar,
S nem hoz közétek töbé zivatar.
Kojetinszki Tibor Ottó